Fekete francia vágydallamok
A Noir Désir egy remek, de kevesek által ismert bordeaux-i rockegyüttes. Kemények, zajosak, majd lágyan andalítanak francia balladáikkal. Többségben franciául, de olykor angolul is énekelnek. Izgalom a tetőfokára hág, felfedezés indul!
Egyeseknek kicsit furcsának tűnhet a gondolat, hogy nem angol nyelvű dalokat hallgasson. Már nagyon hozzászokott a fülünk ehhez a nyelvhez, egy kis nyelvtudással a megértés sem okoz gondot. De vajon milyen lehet más nyelven éneklő zenész alkotását hallgatni? Rengeteg német, svéd, norvég, dán és francia együttes van, akiket vagy nem kap fel a média, vagy csak az olyan slágerek jutnak el hazánkba, amelyeket angolul játsszák. Én most a franciák egyik közismert és a kritikusok által is nagyra tartott formációját szeretném nektek bemutatni.
A Noir Désir nem mai zenekar. Az alapító tagok 1980-ban ismerkedtek meg. Bertrand Cantat 16, míg Serge Teyssot-Gay 17 éves volt. Mindketten hasonló zenei érdeklődésűek voltak, ugyanazok voltak a kedvenceik – mint például a Led Zeppelin, az AC/DC és a The Who –, ezért zenekart alapítottak. Mivel Cantat nem tudott semmilyen hangszeren játszani, így ő lett az énekes. Ezután csatlakozott hozzájuk Denis Barthe, ő lett a dobos. Több névvel próbálkoztak, egyik ilyen a Psychoz, de végül a Noir Désir mellett döntöttek.
A zenét hallgatva tökéletes a névválasztás. A ’Noir’ franciául feketét jelent, a ’Désir’ jelentése vágy. Súlyos zenét csinál ez az együttes. Viszont mindig más miatt illik rá ez a jelző. A kezdeti daloknál még érezhető a kiforratlanság, itt zajosak még egy kicsit. A minőség rovására megy az érzelmek szabaddá eresztése. De ez nem baj. Így is nagyon élvezhető. Porrá zúznak, majd a szélbe vetnek, hogy te is szabadon szállj. Sokéves pályafutásuk során eljutottak a lírai szintre is. Az utolsó nagylemezük lágyabb lett, elfeledték a punkos elemeket, és kihasználták nyelvük finom hangzását. Selyemmé vált a nehézfém, szívszorítóvá a durva, sebezhetővé a sebezhetetlen. A kiabálás esti borozgatássá, a pörgés fájdalmas sikollyá. Vitából vers lett. Ez az album (Des Visages, Des Figures) elnyerte Franciaország legrangosabb zenei díját. Elmondható, hogy a feketeség, a ború mindig rajta telepedett az együttesen, de ettől csak még franciásabbak lettek. Érdekes, hogy a nyelv abszolút nem okoz gondot, élvezhető, még csak nem is furcsa. Hamar megszokja a fül, hogy a szavak másként csengnek. Persze biztos akadnak olyan emberek, akiknek ez nem fekszik, de szerintem érdemes egy próbát tenni, mert a zene nagy hatást gyakorol a hallgatóra.
A komorság más téren is beárnyékolja a zenekart. Az énekes-gitáros Cantat 2003-ban egy vilnius-i hotelszobában részegen úgy megverte aktuális barátnőjét, hogy a hotel személyzete kómában talált rá Marie Trintignant-ra, aki pár nappal később a kórházban belehalt sérüléseibe. Cantat-t 8 évre elítélték halált okozó testi sértés vádjával. Az énekes korábbi felesége és gyermekeinek anyja Rády Krisztina, aki 2010-ben öngyilkosságot követett el franciaországi otthonában. Barthe 2010 novemberében úgy nyilatkozott, hogy „A Noir Désir-nek vége!”. Szívfájdalom!
Itt egy jó Youtube Playlist:
http://www.youtube.com/playlist?list=PL64D3BAB4EF037EC8
Költői alkotásuk:
Szerző: Rega
