Szabályoktól a lázadásig
A mai fiatalok többsége alig vesz tudomást a művészeti kiállításokról, mint művelődési formáról. Pedig egy-egy műalkotás-gyűjtemény rendkívül kiszélesítheti a látásmódunkat. Új nézőpontok megismerésével a világról alkotott képünk is változhat. Ellátogattunk a Művészetek Házának kiállítására, a László Károly Gyűjtemény új tárlatára: Az akadémiától a pop-artig – művek, stílusok a XX. századból.
A Művészetek Háza Veszprémben 1993 óta működik. Négy kiállítóhelyével gondoskodik a lakosság művelődéséről, kulturálódásáról (Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény, Csikász Galéria, László Károly Gyűjtemény – Dubniczay-palota, Pincegaléria). Legfőképp kortárs alkotások bemutatásával foglalkoznak, így is népszerűsítve ennek a nehezen befogadható korszaknak remekműveit.
Az akadémiától a pop-artig egy új korszak felemelkedésének ékes példázata. Jól megfigyelhető módon alakult át a képzőművészet a 20. század elején. Mint minden korszakváltásnak, ennek is volt előzménye. A 18-19. században az akadémizmus volt az uralkodó irányzat. Képviselői mereven ragaszkodtak az előírásokhoz, akadémiák szemléletéhez. A művészet hivatalossá, de ugyanakkor megmerevedetté vált. Ennek felszámolására alakult ki az avantgárd irányzat, mely alapvetően megváltoztatta a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet. Középpontba került a lázadás, a rendszerek felrúgása, vagy új rendszerek építése. Egyik mellékága a konstruktivizmus, mely különböző anyagokat kísérelt meg bevonni az alkotásokba. Megjelent a fa, üveg, vas, cement stb. A konstruktivizmus művészei erőteljesen hangsúlyozzák a tereket, síkokat. Felmerült a kérdés, vajon mi a művészet, mi a művészi? E korstílus számtalan alkotója képviseli magát a kiállításon.
A kiállítás anyaga valóban formabontó volt, érződött egytől-egyig minden alkotáson a konvenciókból való kitörés vágya, az újítás. Ezek a művek új megközelítési módot is igényelnek. El kell rugaszkodnunk az elvárásoktól, a hagyományoktól, és merészségüket, újszerűségüket kell értékelni. Mai szemmel nem tűnhetnek túl egyedinek, de saját korukban meghökkentették a közönséget. Minden műben benne van a logikusság, a tudatos munka. Némely alkotás esetében fontos szerepet játszik a cím, általuk válik értelmezhetővé az előttünk feltáruló képi világ, de előfordul, hogy egy-egy megnevezés épp kizökkenti az embert az értelmezésből.
Magyar alkotók közül láthatunk alkotásokat Beöthy Istvántól, Kassák Lajostól, vagy éppen Tröster Verától. Utóbbi művész Petőfi horoszkópja című műve nagyon érdekesnek bizonyult számomra. Kellemes felismerés volt, mikor rájöttem, hogy alkotásának színvilága Petőfi Bak horoszkópjának színeit adja vissza. Furcsa belegondolni, hogy a régi őseink is rendelkeztek csillagjeggyel.
Külföldi képviselők sorából Marcello Morandini alkotásai ragadták meg leginkább a figyelmem. Nála megfigyelhető, hogyan kúszott be a képzőművészet világába a fizika ábrázolása. Látásmódja nagyon új, izgalmas volt. Walter Steding pedig Andy Warhol portréját festette meg, vegyítve azt a szobrászattal: ugyanis a portré egy mellszobrot jelenített meg. Mellettük feltűnt még számtalan jeles alkotó, akiket érdemes mélyebben szemügyre venni.
A festészet mellett megjelentek még szobrászati munkák is. Albert Totila és William Wauer elgondolkodtató alkotásaik érdekes értelmezési lehetőségeket vetnek fel. Marcello Morandini ebben az ágban is jelentőset alkotott. Festett fa Kompozíciója remekül ábrázolta a mozgást mint folyamatot.
A Művészetek Háza jutányos áron biztosít mindenki számára egy művészettörténeti kalandot. Ha valaki vágyna egy kis világszemlélet-kalauzra vagy szimplán unja már a mozikat, mindenképp látogasson el a Dubniczay-palotába.
Szerző: Tóth Regina
